Március 8-9-e sok-sok izgalmat és érdekességet tartogatott a számunkra. A Békéscsabai Ásványgyűjtő Kör tagjaival egybekötöttük a 32. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál látogatását egy csoportos ásványgyűjtő túrával, így bővítve nemcsak a különleges ásványaink körét, hanem a saját magunk által gyűjtött gyűjteményt is.

Az immár 32. alkalommal megrendezett Ásványfesztivál igazi hagyománnyá vált a miskolci Egyetemvárosban, s nagy nemzetközi részvételnek és érdeklődésnek örvend. A Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Karának oktatói és hallgatói, a Herman Ottó Múzeum szakemberei és amatőr ásványgyűjtők együttes összefogásából valósult meg a rendezvény, annak érdekében, hogy minden érdeklődő számára feltáruljon az ásványok és kőzetek természet alkotta csodálatos világa.

A két napos eseményen a világ minden tájáról érkeztek kiállítók, árusok és látogatók is. Több, mint 300 standon nyers ásványokkal, ékszerekkel, ásványokból készült tárgyakkal várták az érdeklődőket. Volt szakmai bemutató, földtudományi játszóház, előadások, valamint ásvány- és drágakő-határozás is.

A rendezvényt a körünkből kilencen látogattuk meg, ketten teljesen újnak számítottunk az ásványok világában. A Miskolci Egyetem hatalmas épületén belül négy helyiségben árultak és állítottak ki ásványokat, egy egész nap is kevésnek tűnt a helyszín bebarangolására. Az ásványok színes palettájában körünk minden tagja megtalálta az érdeklődésének megfelelő kincseket: igazi szépségeket, nagy kedvenceket, vagy apró ritkaságokat.

A szombati napot az Ásványfesztiválnak szántuk sok-sok barangolással, "kincsvadászattal", alkudozással, de páran még célba vettek egy közeli kőfejtőt, ahonnan nem tértek haza üres kézzel.

Vasárnap két gyűjtőhelyet látogattunk meg a Zempléni-hegységben. Az első Monok mellett volt, ahol hialitot és opálokat kerestünk. Ez nagy sikerélményt nyújtott nekünk néhányunknak, akik még sosem gyűjtöttünk azelőtt. A gyűjtés során szép napos időnk volt, ám a magaslaton fújó erős szél ellen muszáj volt védekezni sapkával, fülvédővel, kapucnival.

Szerszámaink védőszemüveg, kesztyű, véső és kalapács voltak. A kisebb és nagyobb hialit darabok egymás után kerültek elő a kövek közül rövidebb vagy hosszabb kalapálás után. A szerencsésebbek (vagy kitartóbbak) opálokat is találtak, gyönyörű tejopált és tűzopálokat.

A második helyszín Rátka mellett volt, ahol faopált kerestünk, de ezek mellett sok kis kvarcot is találtunk. A faopál olyan opállal átitatott fatörzs, melyben a növény szerkezete megőrződik. Több hatalmas megkövesedett törzset is találtunk, melyeket sajnos csak lefényképezni tudtunk. 

A kőzetek repedéseiben több pici kalcitfolt is akadt, ezek felkutatását jelentősen megkönnyítette a szikrázó napsütés, ami nagy szerencsénkre végigkísérte a gyűjtőtúránkat. 

A nap végén jelentős többletsúllyal megpakolva indultunk haza, hátizsákjainkban gondosan becsomagolt új szerzeményeinkkel. A friss ásványgyűjtők nevében mondhatom, hogy nagy élmény volt számunkra mind a Nemzetközi Ásványkiállítás, mint életünk első ásványgyűjtő túrája. 

Sok-sok új kőzetet és kristályt ismertünk meg (és jegyzeteltünk le), valamint új kedvenceket néztünk ki magunknak a következő kiállításig, melyek mind tovább táplálják bennünk az ásványok fantasztikus világa iránt érzett csodálatunkat.

Sok élménnyel és tapasztalattal gazdagodtunk ez alatt a hétvége alatt, és alig várjuk, hogy a következő békéscsabai kiállításunkon bemutathassuk új szerzeményeinket.

A teljes képgalériát itt nézheti meg>